Herpai Zoltán (Budapest 1951. december 1. – Budapest, 2011. december ) magyar reklámgrafikus, festőművész.
Budapesten született. A Képző- és Iparművészeti Gimnázium után az Iparművészeti Főiskolát végezte festőként és grafikusként. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségnek tagja.
Reklámgrafikusként főleg plakátokat és hanglemezborítókat készít, több nívódíjban részesült. Vonzódik a meseszerűhöz, az abszurdhoz, a képtelenségekhez, a szürrealizmushoz; az álom, a monda, a mitológia világához. Színes sci-fi könyvet illusztrált, s festményeket is készít ebben a tematikában. A kidolgozásban az aprólékos műgond jellemzi.
Herpai Zoltán így vall önmagáról és művészetéről: „A XX. század végére, a XXI. század elejére felgyorsult a világ. Mi emberek külön-külön atomként mozgunk ebben a globalizált környezetben, nem találjuk az értékeinket. Elönt minket a reklámokból, tévéből, filmekből a kommersz, az értéktelen. Az érzékeny, gondolkodó embernek ki kell zárnia a világot, hogy visszatalálhasson az elveszett értékrendhez. én festőként már régóta a kiutat keresgélem képeimen – képeimmel, de ez eddig ösztönös volt, csak mostanság vált tudatossá számomra. Keresem a harmóniát, a szépséget és a természetes csúnyaságot, az iróniát, a dolgok és a történések filozófiai hátterét…
A kapaszkodókat megtalálom ehhez az irodalomban, (mitológiákban, Bibliában), a zenében, a művészettörténetben és az emberi kapcsolatokban.
új szimbólumokat keresek és alkotok, újraértelmezem a régi formákat (mint pl: portré, csoportkép, zsánerkép, erotikus festészet, mitológiai vagy történelmi tabló).
A XIX. század második felére a képzőművészet már mindent meg tudott tenni, amit megtenni akart. Innen egyenes út nem vezetett tovább, ezért a következő művészgenerációk elkezdték felrúgni a hagyományokat. Kezdődött az impresszionistákkal és az izmusok hosszú során át, a XX. század végére már mindent megkérdőjeleztünk, még magát a kérdőjelet is. (ld. performance, installáció, vagy minimalart).
Az én szándékom az, hogy visszanyúljak a XIX. századba és onnan indulva építkezzek újra, beépítve mindent, ami az óta történt. Az izmusokat, a fotót, a filmet, a videót, a clippeket, a reklámokat, a XX. és a XXI. századi embert és várost egyaránt…”